SVÉDCSAVAR - avagy hogyan kerültem Portugáliába?

Olyan sokáig készültem Svédországba, hogy a végén egy hirtelen váltással Portugáliában kötöttem ki. Ezeket a sorokat épp Lisszabonból írom. Az okok sokszínűek: a svédeknél bármerre indultam, állásinterjúk, hivatalos ügyintézés, folyamatosan pofonokba futottam, hónapok alatt semmit se sikerült elintézni azon kívül, hogy csodálatos embereket ismertem meg, volt vagy 20 állásinterjúm és lett pár új barátom ott. Még nem tudom, hogy ez azért van-e mert én nem voltam elég felkészült, nem tudtam megugrani az ottani lécet, vagy egyszerűen a svédek zárkózottabbak mint gondoltam, vagy pedig szimplán a sors valamiért nem akarja, hogy oda menjek és engem valami egészen más hely vár. A másik fontos ok pedig az volt hogy a lányom nagyon nem tudott beletörődni, hogy egy hideg helyre megyünk, fél év se volt neki elég a gondolathoz...

Abban nagyon hiszek, hogyha folyamatosan falakba ütközöm, pedig mindent megtettem, akkor az nem az én utam és egy idő után váltani kell...

Aztán mikor már épp kezdtem kicsit elfáradni, beütött az ukrán háború és a hisztéria szélére kerültem, összezuhantam. 4 napig alig aludtam, fájt a gyomrom az idegességtől és csak néztem ki a fejemből bambán, hogy ez mégis hogy történhet meg a 21. században Európában. Ezután pár hétre befogadtam kijevi menekülteket a lakásomba Budapesten és folyamatosan azon gondolkodtam, hogy merre lépjek. Ha ilyen gyorsan változnak a dolgok körülöttem és a svédeknél nem jutok előre, akkor mi lesz? Ha mélyen a lelkembe nézek melyik az az ország ahova mennék? Mert, hogy menni akarok, ez biztos.

És akkor életbe léptettem a B tervet, ami Portugália. Abban a pillanatban, hogy ez a döntés megszületett, valamiért sok nagy kő le is gördült a szívemről és fel is gyorsultak a dolgok. Beszéltem pár emberrel és megvettem a repjegyet Lisszabonba. Hogy miért ez az ország, arról majd később sokat fogok mesélni, egyelőre csak annyit, hogy eddig 2 országban éreztem azt, hogy na, itt szívesen élnék és Svédország mellett a másik hely Portugália volt. Bármennyire is különbözik a két ország egymástól, valamiért mindkettőt nagyon szeretem. Lisszabonban és Portóban is jártam korábban és az óceán meg egy olyan hely, ahova bármikor ki tudok ülni órákig, napokig, hetekig csak úgy.

Szóval most itt vagyok. Ezer dolgot nem látok még át, de a legfontosabbakat kiderítettem, most kibérelek egy lakást valahol az óceán közelében, aztán intézzük a többit szép sorban, remélhetőleg szeptemberre minden meglesz, ami nagyon szükséges a mindennapokhoz.