BÚCSÚ NAGYMAROSTÓL

Kisétáltam a nyitott kapun és hálát adtam a sorsnak, hogy pár évig őriztek a fenyők és hegyek engem, meghallgatott a Duna, szelíden cirógatott a hajnali nap, hozzám beszéltek a kis cinkék.

Volt egy álmom, egy erdei kis ház a hegyen, csillogó Dunával és még magasabb hegyek látványával. Csodával határos módon sikerült egy ilyen telket vennem pár éve Nagymaroson és akik követték a @kalandrapacsirta instagrammot, sok benyomást szerezhettek arról mennyire szívemhez nőtt ez a hely. Nagyon sok munka, még több szép pillanat kötött ide, imádtam a napfelkeltéket, az itteni növényeket és állatokat, kirándulásokat, evezéseket a Dunán. Akkor még nem tudtam, hogy ez lesz az a hely, ami az én kis Svédországom itt és az a hely, ami majd hozzásegít engem egy még nagyobb kalandhoz. De ösztönösen skandináv stílusban rendeztem be, svéd vörös festékkel kentem le a kis faház falait és az élet dolgain elmélkedve ücsörögtem a napfelkeltéknél.

Aztán megszületett bennem a vágy, hogy szeretnék külföldre költözni. Többször jártam Svédországban is, így egyre erősebben dübörgött bennem, hogy próbáljam meg. Egy évig tipródtam azon mit csináljak, hogyan sakkozzam össze a covid után az anyagiakat, hogy 2 gyerekkel el merjek indulni Svédországba egyedül. Nem sikerült máshonnan összeszednem a pénzt, ezért meghoztam azt a fájdalmas döntést, hogy eladom ezt a telket. Egy olyan embernek / családnak, aki tiszteli a természetet, a madarakat, élvezi a napfelkeltéket és megőrzi ennek a helynek a hangulatát.

Október 2-án mutattam meg a telket a vevőjelölteknek. Mikor hajnalban felértem a hegyre épp napfelkelte volt. Olyan igazi ködös, gyönyörű. Egyből elkezdtek folyni a könnyeim. Nem is tudom elmondani mennyire fog ez hiányozni és hogy mennyi ideig fogok gyászolni, de most fájdalmas ez az egész.

Ez a kép tavalyelőtt készült, az egyik legszebb ködös napon:

"A szabadság azt jelenti, hogy felelősséget vállalunk a döntéseinkért, tetteinkért, saját életünkért. Felelősnek lenni annyit tesz, hogy szerzői vagyunk a saját életünknek" Irvin D. Yalom

A szabadság számomra azt is jelenti, hogy időnként fájdalmas döntéseket kell hoznunk az előrelépéshez. Persze nem ész nélkül, de a bátorság gyakran jár együtt lemondásokkal is. Mikor az emberek azt mondják, milyen szerencsés vagy, sokszor nem látják a "szerencse" mögötti küzdelmeket. Hogy egy-egy bátor lépéshez mennyi fájdalmas döntés is társul. Meglátjuk ennek mi lesz az eredménye. Most azt érzem, hogy lesz egyszer nekem még kis házikóm, olyan amilyet megálmodok. Lehet, hogy Svédországban lesz egy igazi kis vörös házam a tengernél vagy egy tóparton. De az is lehet, hogy egyszer visszatérek majd és itt lesz egy kis otthonom.

Nagymaros nekem az elvonulást, a gondolkodást, sok baráti beszélgetést adta, azt, hogy a boldogsághoz sokszor igen kevés is elég.

Egy napfelkelte, egy kismadár aki neked csivitel, egy forró tea kortyolgatása a Duna látványával, a folytonosság és a hála érzése, amiért ilyen szép a természet. Azt, hogy a boldogság bennem van és az amit itt teremtettem, máshol is meg tudom tenni. Nagymaros nagyon fontos állomása volt az életemnek, ezért nagy hálával fogok gondolni rá ezentúl is. És jövök még ide, ebben biztos vagyok.